munka

Ma már többet tudok mesélni a munkámról. Egy Nodwin Consultants nevű tanácsadó cégnél dolgozom. Ez igaziból egy cégcsoport, a mi részlegünkön kb 15-en dolgozunk együtt. Kicsit kesze-kusza még a dolog, nem is találkoztam mindenkivel. A neveket megjegyezni meg egy rémálom. Csak nagyjából emlékszem milyen betűk vagy szótagok vannak a névben, de a sorrendet megjegyezni egyelőre esélytelennek tűnikJ Pedig ez olyan kellemetlen. Nekem soha sem volt különösebb problémám a nevekkel. Mostanáig… Ja, és a nevek azt sem árulják el, hogy nő vagy férfi az illető…

A munkakörömről pontosan csak annyit tudok, ami a TN form-ban volt. Ez egy business analyst pozíció. Eredetileg egy HRes állásra jelentkeztem, csak aztán azt a form-ot on holdra tették, mert egy indiai töltötte be az állást. Viszont tetszett nekik a profilom, és felajánlották helyette ezt. Képzeljétek, közben az is kiderült, hogy azt a HRes állást nem töltötték be mégsem, hanem felosztották néhányan maguk között. Megkérdezték, hogy érdekelne-e. Na ná! Ennek szellemében ma be is hívtak interjúztatniJ:) A második munkanapomon! Először azt hittem, hogy vmi meetingre hívnak be, aztán kiderült, hogy én is interjúztatni fogokJ:) Klassz mi? Aztán megkaptam az első feladataimat is. Először telekom cégekkel fogok foglalkozni. A Vodafon India az egyik legnagyobb ügyfelünk, van is meg megállapodása a Nodwin-nal és az AIESEC-kel, így a gyakik kapnak ingyen SIM kártyát, 100 perc ingyen hívással, 10 perc ingyen nemzetközi hívással, meg 50 rupee lebeszélhetővel. Szóval telekom területen fogok dolgozni több projektben, ennek nagyon örülök.

India idén márciusban engedélyezte, hogy a másodlagos szolgáltatók is megjelenjenek a piacon, és az egyik ilyen cégnek kell elemzést csinálni és stratégiát kidolgozni. A fejlett országokban ez a módszer akkor jelent csak meg, amikor a piac telítődött, és az országot már lefedték a cégek, igy nem maradt más lehetőség a piacra lépésre. Nos az indiai piac még rohadtul nem telített, így a cégeknek még több lehetőségeik vannak. Hát igen, India nagy lehetőség!!!!! Hát, el tudnám viselni, ha ilyen munkákat kapnék. Tetszik, hogy önállóan dolgozok és hogy használni kell az eszemet. A telekom pedig nagyon érdekel.

Na Lilla, behalsz, ha ezt a sztorit meghallod!!!! Nagyon büszke lehetsz magadra!!!!!! Épp dolgoztam ezen a projekten, amikor elzúg mellettem a főnököm, aztán megtorpan, visszafordul és felkapja a telefonomat az asztalról. Aztán elkezdi mesélni, hogy az egyik ügyfele fel akar vásárolni egy kisebb céget, és ezután szeretné kicsit megerősíteni a márkát különböző promóciók keretében. Az egyik ilyen pedig az lenne, hogy az üzletben fel lehetne tuningolni a mobilt mindenféle kiegészítővel. Amikor meglátta a pinky shiny Samsungomat a kristály matricával meg a fasza kis fityegővel, amit Te készítettél azonnal beküldött a meetingre!!! Nem fasza?????????? Szerintem rohadt jó! Na mit szólsz Lilla???????

A főnököm, aki a cég igazgatója, AIESECes volt, és tanácsadóként most is együttműködik az AIESEC India-val. Nagyon a szívén viseli a gyakik sorsát, nem hagyja, hogy ratyi helyen lakjunk, meg ilyenek.

Az indiaiakkal nem könnyű együtt dolgozni. Nehéz megérteni őket, folyamatosan pörögnek és néha nem tudom milyen nyelven is beszélnek. Most még nagyon kell figyelnem, hogy felvegyem a stílusukat és a munkatempót, ami elég fárasztó. Tekintve, hogy 3 éjszaka telt el úgy, hogy kevesebb, mint két órát aludtam.

A munkahelyi légkör szerintem nagyon jó, bár nem ismerek mindenkit. A munkaidő kicsit rázós, mert későn, csak 10kor kezdődik, ami azt jeleni, hogy hétkor végzünk. Plusz minden második szombaton dolgozunk, amikor nem is vehetünk ki szabadságot, tehát kicsit nehezebb lesz utazgatni. A munka ezeken a szombatokon annyit jelent, hogy tréningeken vagyunk. Van olyan, amit majd mi tartunk egymásnak (én decemberre vagyok beosztva kétszer is) és van amit külsős tart. Szerintem ez is überkirály!!!! A szombati munka amúgy teljesen normális Indiában, igazából még szerencsések vagyunk, hogy minden második szabad. Akadnak olyanok is, akik este dolgoznak, mert nyugati vállalatoknak nyújtanak vmi háttérszolgáltatást, és akkor kell dolgozniuk, amikor nyugaton van nappal. Szóval a munka nagyon bíztató.

Ma este beköltöztem abba a szobába, amit tegnap megnéztem. Nincs túl nagy luxus, de az alapdolgok megvannak. Vissza tudtam nyelni a könnyeimet és hamar meg is barátkoztam a gondolatával. Egyelőre rövidtávon, mert arra várok h megüresedjen egy hely egy másik lakásban. Kicsit kolesz beütése van, de azért van egy bejárónő meg egy pasi, akik takarítanak és főznek ránk. Ma este olyan jót kajáltam, h lehet hogy maradok:) A kaja nevét persze nem tudom, de vmi vega kaja volt. Én nagyon megszerettem a csípős kaját az utóbbi időben, de volt benne vmi fűszer, amit már többször éreztem, és gőzöm sincs mi az, de azt még szoknom kell.

Ja, ma a motoros riksát próbáltuk ki:) Belülre nem szabad ülni, mert ott rogyásig tele lesz mindig, de van hátul egy kis pad, és azt céloztuk be. Na az is egy halálfutam volt, kifelé lógtunk a tömött riksából, mint a kismajmok:) Természetesen ez is rohadt veszélyes volt, mert száguldoztunk mint egy őrült, és símán lerepülhettünk volna a riksáról, be az utánunk jövő jármű alá… bocsi apu:)

Optimistának kell maradnom, ez a titka. Egyelőre nagyon élvezem azt, amitől a leginkább féltem. És a kényszer is nagy úr, amiről tegnap azt hittem, hogy képtelen leszek megszokni, az ma már a valóság része. Csak legyen elég erőm hozzá.

Na megyek, elteszem magam holnapra. Holnap szombat, remélem ma éjszaka már nem várom ébren az ébresztőmet…