mindenizu cukorka

Nehéz Indiáról irni. Egyrészt mert annyi minden történik, hogy azt se tudom hol kezdjem, másrészt meg azért mert a sok őrültség ami itt történik kezd megszokottá válni:)
Egyre jobban érzem magam, amint egyre több mindent tudok egyedül elintézni. Ezt viselem a legnehezebben, hogy másra vagyok utalva. De vannak olyan helyzetek, amikor nem megy máshogy. Pl a regisztáció. Minden külföldinek aki 180 napnál tovább van Indiában regisztrálnia kell magát. Na ezen a ponton tényleg komolyan elgondolkodtam, hogy mi a szart keresek is itt.

Az egyik kollégám elvitt az illetékes hivatalhoz. Fogalmam sincs hova és merre mentünk, de nagyon messze volt...a civilizációtól:) Képzeljetek el egy hatalmas földes placcot a tüző napon, ahol hullámpalából meg fémlemezekből összetákolt bódék voltak, meg hatalmas sátrak összevissza. Mint egy jelenet a Slumdog Millionare-ből. Itt mindenféle lepedőruhába öltözött ügyvéd meg hivatalnok dolgozott, intézte az ügyfél ügyes-bajos dolgait, meg hatalmas régi irógépeken pötyögtek. Persze én voltam a fő látványosság, elhallgattak az irógépek, az emberek meg halálra meredten bámultak, ahogy elhaladtam előttük. Angolul senki nem beszélt.
Én meg csak nyeltem vissza szépen a könnyeimet... Aztán persze kiderült, hogy ide csak fénymasolni jöttünk, és volt egy épület is a bódék mögött:) Mondjuk az az iroda is olyan volt, amit kb 15 éve nem látni Európában, de határozottan biztatóbb volt, mint a bódék. :)

"A britek találták fel a bürokráciát, az indiaiak tökéletesitették" Háááááát igen:) Kitöltöttem előre a reg form-ot, amit az AIESECtől kaptam, és kitöltettek velem újabb 4-et, ami teljesen ugyanaz volt, csak nekik arra (a fehér A/4-es) papirra kellett:) Egyszerre irtak be egy vastag zöld könyvbe meg gépbe is:) Az irodát látnotok kellett volna! padlótól plafonig álltak az iratstócok. A tortúra után 10 perc alatt visszaértünk a Cyber City-be és 50 évet ugrottunk előre az időben. India egyszerre él a múltban és a jövőben. A Gurgaont Cyber City-nek is hivják az idetelepült vállalatok üvegpalotáinak köszönhetően. Az elmúlt 5 max 10 évben a legmodernebb épületeket meg bevásárlóközpontokat húzták fel ide, aztán az űrközpontba egyszercsak betéved egy boci vagy egy riksa.
A hétvégén elmentünk egy hastánc tanfolyamra az egyik plázában Új-Delhi-ben, ami egy luxus kristály-teremben volt. Az udvaron medencék, szökőkutak, pálmafák és bárok, a keritésen túl, az út túloldalán meg az emberek sátrakban és bódékban élnek. Ezt a két világot nem lehet elkülöniteni egymástól Indiában.

Szombaton kikötöttünk Delhi régi piacain. Az indiai kollégáim azt mondták túléltem a legdúrvább részeket Indiában. Háááát, tényleg az volt. Egy omladozó város, tele cipekedő emberekkel, riksákkal, motorokkal meg hindi zsivallyal. A lerobbant boltocskákban mindent lehet kapni, csak hát a tálalás nem túl biztató. A kajaárusoknál fullasztó a levegő, a fűszerek kimarják a tüdőmet. A kis üzletek felett lakások vannak, amiknek sokszor hiányzik a fala, az ablakokban csak valami lepedő van függöny gyanánt. Nincsenek villanyoszlopok, igy a vezetékek hatalmas kötegekben futnak a házak falán és keresztben az utcák fölött. Ez tulajdonképpen egy város nagyságú piac. Bolyongunk a kis utcákon, meg a szűk sikátorokban a zsákokat és dobozokat cipelő emberek között. Itt az emberek tényleg nem láttak még fehér embert, és én lépni sem tudok, mert megszólitanak meg megfogdosnak. Olyan riksán utaztunk, aminek nem volt teteje, ugyhogy alig tudtam kapaszkodni. Ez az Aladdin rendezői változata:) Én nem lepődnék meg, ha az egyik lámpásból előjönne egy dzsin. Csak ahhoz meg kell dörzsölni, én meg nem szivesen nyulok itt semmihez... Ja, és a levegőből pedig zuhanórepüléssel mókosok ugrálnak a nyakunkba. :) Ha legközelebb arra járok, csinálok fényképeket, de ezek nem lesznek szép képek... Most visszagondolva már nem tűnik olyan szörnyűnek, de akkor az volt.

A második hetem elég húzós volt. Egyik nap munkából hazafelé menet egy motoros lekapta a vállamról a táskámat (benne minden iratommal, meg útlevéllel, mert aznap pont kellettek) Az volt a mázlim, hogy én mindig kapaszkodok a táskámba és most is el tudtam kapni. Épp amikor már kezdtem nem félni az utcán.
Aztán kaptam egy fasza kis ételmérgezést a kajától, be is lázasodtam, szóval nem megy könnyen. Nehéz megtartani az optimizmust, ha ilyenek történnek...

De most már jobb. A gyomorgörcs kezd elmúlni. Pedig én nem féltem sem az utcán, sem pedig ha el kellett intéznem vmit magamnak. De most mindent elölről kell kezdeni. A zöldséges meg a riksa csávók mindig át akarnak b@szni, de én aztán nem fizetek többet, úgyhogy a végén mindig ők járnak pórul. A kis boltokban mindig rohadt büdös füstölőt gyújtanak... fúúúúúúújjjjjj. A kisbolt, ahova én járok 2 emeletes. Berakod a kosaradba a cuccokat, lent van egy kassza, ahol nem tudsz fizetni, csak beütik az árut és megkapod a blokkot, majd fent beállsz a sorba mégegyszer és fizetsz egy másik kasszánál. (ja, a kasszában mindig vagy 5en állnak:) ) India... Az egyik plázában a kajarésznél ugyanolyan kártyás rendszer van mint a Vapiano-ban. De persze a logika itt is kudarcot vall. A bejáratnál van a kassza, ahol kiválasztod h mit kérsz és ennek függvényében megveszed a kreditet a kártyádra. Persze a pontos összeget nem tudják rátölteni, hanem 100, 200, 300 stb rupee-t. Aztán elmész a kajához, ahol lehúzzák a kártyádról a kaja árát, megeszed a kaját, aztán sorba állsz a visszajáróért, amit már akkor tudtál h mennyi lesz, amikor megvetted a krediteket. India...