Először Pesten a reptéren fordult meg a fejemben, (az eszemnek akkor már csak a helyén) hogy megőrültem. Nem is hajtogatta nekem senki annyit, mint amennyit vártam. Persze hülyék mindig akadtak. A mélypont egy vén szatyor volt a fodrásznál, akinek a protkójáról azért lepattant a mondat, hogy „ő nem rasszista, de az ember színe… ezt asszem nem is kell folytatnom. Így beszél az, aki nem látta még a Kalocsa-táblát pirossal áthúzva.
Tudtam, hogy Indiára nem lehet felkészülni. Hiába olvastam utána a dolgoknak, hiába kerestem képeket, hiába meséltek róla az indiai barátaim, arra, ami a puccos Airbus ajtajának másikoldalán várt, azt európai ember a legvadabb és legpesszimistább hangulatában sem tudja elképzelni.
A reptéren az influenza miatt készültségben voltak, mindenki maszkban kalasnyikovval… Nálam ráadásul minden lassabban ment, mert nem igazán ismerték a magyar útlevelet, szépen körbe is adták egymásnak, az egészségügyi ellenőrzésnél kétszer is megkérdezték, hogy biztos nem vagyok-e beteg. Mondjuk Indiában jobban is kell vigyázni, mert nehezebben tudják kordában tartani.
Aztán úgy gondoltam, hogy átjöhetek a zöld kapun, mert a tájékoztató alapján nem volt semmi nálam, amit el kellett volna vámolnom. A pasik mellett a kalával még el tudtam gyalogolni, de egy másik őrnek nem igazán tetszett, ahogy átsétáltam a zöldön és lekapcsoltJ Elkezdett faggatni h mennyi pénz van nálam, meg mi van a bőröndökben, de nem igazán vette komolyan a dolgot, a kíváncsi mosolyából kiindulva csak beszélgetni akart, de mivel rajtam nem volt egyenruha, komolyan kellett vennem őt. Aztán elengedett a „Namaste, Welcome to India” tábla alatt. És az álom ezen a ponton törik darabokra. Amikor kiérek a váróba, a valóságba.
Váltottam gyorsan pénzt, végre „Gandhi-s” Rupee van a kezemben:) Mivel a rúpiát nem lehet kivinni Indiából (hivatalosan) a reptéren tudtam legelőször pénzt váltani. A repülőn kész haditervet dolgoztam, ki, h mit hova teszek, hogy minél gyorsabban és biztonságosabban menjen a dolog. Na igen, az előretervezés kényszere… nem egy előnyös tulajdonság Indiában…
És még mindig nem jöttek értem. A reptér kijáratához közeledve egyre siralmasabb állapotok uralkodnak. A repülőn, leszállás közben a sötétben és a biztonsági területen még tudtam győzködni magam, hogy „nem kell izgulni, eddig olyan, mint Európa” Hülye lány! Néhány csávó leszólít, vizet akar eladni, de nem az AIESEC-es aki értem jött. Két kijárat van egymással szemben, most kellene még jól tippelni. Az egyikben fürtökben lógnak egymáson az indiaiak. Akkor a másik..:) Ott is sokan voltak, de az ő kezükben legalább volt tábla, hogy kit várnak. Aztán egyszer csak kilép valaki a tömegből, és a nevemen szólít. Édes istenem, soha nem örültem még ennyire senkinek!!!! Shrey jött ki értem, aki vasárnap óta nem válaszolt az e-mail-jeimreJ (igen anyu, apu, úgy repültem el hogy nem tudtam hogyan és hova kell mennem az éjszaka közepén Delhiben. Há’ most má’ ne kapj atokszívrohamot.) Taxival vitt haza, és két éjszakát nála és a családjánál töltöttem, míg kialakult, hogy hol is fogok lakni. Képzeljétek nem kellett fizetnem a taxiért, mert a Delhi University állja ezt a költséget!!!! Komolyan, Shrey az életemet mentette meg, ezt egyedül nem tudtam volna végigcsinálni. Hajnali 2 körül értünk hozzájuk haza, amikor még mindig fülledt 32 fok volt.
Az egyik könyvben olvastam, hogy először a bőröddel érzed Indiát, aztán az orroddal. Háát igen. Nem büdös a levegő, csak más illata/szaga van. A taxi söfőr végig engem nézett a tükörben és nem is az utat. Úgy érzem itt magam, mint egy cirkuszi majom. Asszem a szoknyáimat nem merem felhúzni…
Gurgaon kissé ijesztőnek tűnik a sötétben a rengeteg félkész felhőkarcoló miatt. Hihetetlen!!! A város tele van építkezésekkel, mindenhol felhőkarcolók és metró épül. Tényleg gomba módra nőnek ki az épületek a földből! A multik hatalmas kivilágított épületei megnyugtatnak. Az úton rengetegen vannak az éjjel közepén, teletömött autók, riksák, egy egész család a robogón, és cirkuszi mintás teherautók zúgnak el mellettünk. (vagy mi mellettük) A teherautó tényleg dúrva, úgy néz ki, mint egy cirkusz! Szivárványszínűre van festve, tükrök, karácsonyfaégők, virágfüzérek, figurák és szalagok vannak rajta. Majd lefényképezek egyet, ha elő merem majd venni a gépet:)
Gurgaon kb 10 év alatt épült fel, amikor a GE elsőként létesített itt irodát. Aztán jött a csorda is. A házak is szépek, vagy nagyon klasszak, vagy sátrakJ Mivel most épült a város, drágább is itt lakni (indiai viszonylatban). Shrey fáradhatatlanul magyaráz a városról a taxiban, Gurgaon-t Millenium City-ként vagy City of Malls-ként emlegetik (a sok bevásárlóközpont miatt). A nappal természetesen teljesen más megvilágításba helyezi a dolgokat másnap. Egész éjjel nem aludtam a parától. Ja, tudtátok, h ahhoz is víz kell, ha ki akarjátok mosni a fogkeféteket???? Én erre akkor jöttem rá, amikor a kincset érő félliteres ásványvizemmel kellett fogat mosni. Sikerül
Mindentől félek amúgy. Mint ahogy másnap kiderül ezt is kicsit túl paráztam, mert lehet a vízzel fogat mosni, meg mosogatni, csak inni nem szabad belőle.
Ja, a város tele van őrökkel, a barna ruhájuk miatt ijesztő katonáknak tűnnek, de ez is csak azért van, mert túl sok amcsi filmet néztem. Igazából nem tudom, h az a jobb, ha vannak, vagy az, ha nincsenek. Mert a ha vannak, az azt jelenti, hogy szükség van rájuk, mert szar a közbiztonság, tehát az lenne a jó, ha nem lenne rájuk szükség. De ha nincsenek, akkor meg azért lesz kupi. Na mindegy… egész éjszaka, lehet hallani őket, mindig megijedek, ha hallom a sípjukat. Alig váromm, hogy vége legyen az éjszakának…
Azt hiszem sikerült Németország szöges ellentétét megtalálnom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése