Másnap ébren vártam a telefonom ébresztőjét. Reggel jött a házvezetőnő reggelit készíteni a „gyerekeknek”. Shrey-nek van egy öccse, anyukájával nem találkoztam, mert Mumbai-ban van üzleti úton, apukája meg 2 hetet itt, 2 hetet Bangalore-ban dolgozik. Letoltam a jó kis fűszeres rántottát, mert nem akartam udvariatlan lenni, de a gyomrom görcsben volt az idegességtől, meg reggel én amúgy sem tudok enni.
Indiában vezetni… A reggeli forgalom brutális! 4x4 sávos utak, amiket 6x6-osként használnak:) Az autók egymásba folynak, és itt az emberek tényleg nem a féket nyomják, hanem a dudát. Iszonyatos hangzavar az úton, nekem halál félelmem volt, mert mindenhonnan dudáltak ránk. És a legdurvább amikor ezek az utak kereszteződnek. Se lámpa, se vonal, ha találsz akkora helyet, hogy befér az autólámpa (fele), akkor behajtasz. Na így már keresztben is állnak az autók az úton. Itt az nyer, aki jobban dudál:) Tiszta káosz! Család a robogón, fél felhőkarcoló munkásbrigádja a cirkuszos autón. Ja, praktikus szempontból az autóknak nincs is a baloldalon tükre. Minek is, a jobboldalon vezetnek, a másikon úgyse használják.
Nappal azért látszódik az igazi India is. Tehenek az útszélén, sátrak, pocsolyában fürdő nők és gyerekek, borbély egy fa alatt, kaja és bukósisak árus az útszélén. Aztán megint felhőkarcoló, felfelé van már csak hely terjeszkedni.
Most amúgy monszunnak kellene lennie itt is, de Shrey azt mondta, hogy eddig alig esett vmi, és szokatlanul meleg van. Ha meg nem lesz eső, akkor kevés lesz a termés.
A munka nagyon bíztatónak tűnik. Már a kiválasztási folyamat is jól indult, mert az egyik fordulóban egy esszét kellett írnom. Ki kellett dolgoznom egy üzleti stratégiát egy nemzetközi kozmetikai számára, aki az indiai piacra akart belépni. Két napom volt rá, és mivel munka közben nem tudtam foglalkozni vele egyik éjszaka olvastam, a másik éjszaka megírtamJ Az első nap lazán telt. A munka tényleg bíztatónak tűnik, de engem is bsztak már át állásinterjún. (ugye, fszom BudaörsJ) Az iroda amúgy nagyon klassz helyen van, mediterrán stílusú emeletes házak pálmafa-sorok. Meg indiaiak…mindenhol
Munka után meg elmentem az egyik gyakornokhoz, egy török lányhoz megnézni az ő lakását, mert még le kell tisztázni a szállás-ügyet. Ezen a téren (meg még sok máshol is) kellemesen csalódtam Indiában, de csakis azért mert mázlim van. Eddig még minden jól alakult szerencsére. A szállás nem is olyan rossz, úgyhogy holnap átcuccolok. Lehet h csak szeptember végéig, mert akkor másik házban is felszabadul egy hely. Majd még kialakul. Tudom, hogy sokkal rosszabb is lehetne a dolog, de azért nem egyszerű. Rohadtul nem Európában vagyok! Ez alatt az egy nap alatt kb 1000-szer kaptam sokkot. Szép lassan szokok hozzá a dolgokhoz. Először majdnem kicsordul a könnyem, aztán megbarátkozom a gondolattal, és mire a notebook elé ülök, már olyan, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Ha jobban belegondolok egész jól megy:)
Aztán a legjobb és a legijesztőbb dolog! Munka után a török lánnyal Serpil-lel, (biciklis)riksán mentünk haza. Ilyen halálközeli élményem még soha sem volt. Gurgaon egyik legforgalmasabb útja, munkaidő vége, 4x4-es út, 6x6-an egy sorban. Akkora volt a forgalom, hogy a pasas nem tudott áthajtani a másik sávba, úgyhogy szembe mentünk a forgalommal! Csak tippelek, hogy ezt nem fedezi a biztosításomJ Majdnem összeütköztünk egy kisrobogóval, amin aztán a nő elkezdet sikítani és kapálózni. Hát, mondjuk én is azért imádkoztam, hogy beleolvassanak egymás gondolataiba, és meg tudjanak egyezni, hogy merre kerüljék ki egymást. Brutális volt. Én remegve szálltam le a riksáról. Aztán persze ezt a gondolatot is sikerült megszokniJ Fuvar ára amúgy 20 rupee volt kettőnknek. Kapaszkodjatok, forintba úgy váltjuk át, hogy 4-gyel megszorozzukJ 80 Ft-ér’ sehol nem kapok olyan drogot, ami így felpörget.
Este Shrey-nél kaptam igazi indiai kaját, végre Indiában! Curry-s csirke volt, mi másJ meg felismerhetetlen zöldségek. Ismeretlen ízek és illatok. Úgy érzem magam, mint egy gyerek, mindent újra kell tanulnom. Bénán ülök az asztalnál, nem tudom, mikor csinálok illetlenséget, nem tudom mit hogyan kell enni. Desszertként meg kaptam igazi indiai mangót! Hát, nem olyan íze volt, mint a szájfényemnekJ Most, hogy egy kicsit jobban megismertem a családot, nem félek annyira a szobában, már kifli-alakban is merek aludni, nemcsak vigyázz-állásban (fekvésben), nem parázok, hogy a légkondiból jövő bacik kinyírnak és vhogy a fürdés is könnyebben ment. Ja, csak hideg víz van, de az itt olyan érzés, mint ha nyáron a balcsiban fürdenékJ Kezdem jobban érezni magam, de a gondolattól, hogy másnap utcára kell mennem, még mindig össze szorul a torkom.
Ja a csótánnyal kapcsolatban 3 szabály:
- Mivel a zuhanyzóba kívülről jön a fény, a függöny túloldalán mindig nagyobbnak tűnnek
- Ha leszámítjuk a csápját nem is olyan nagy
- Amíg látod őt, legalább tudod, h hol van
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése